Mit tud ez az öt nő? Értékelni a finom csendet, melyet megtörni csak mindent elsöprő szenvedéllyel érdemes. Érzékenyek, ezért védtelenek, ebben rejlik az erejük. Tudják a titkot, melyet csak a nők tudnak, melyet mi férfiak nem baj, ha nem értünk, de tudjuk, hogy minden erőnkkel védenünk kell. A titkot, mely oly ősi, mint a természet hangjai, oly ösztönös, mint a lélegzet. Erre a titokra nincs logikus magyarázat, de érezzük, hogy ha közelébe kerülünk, akkor már nem olyan félelmetes a külső vagy belső űr.

Szerencséjük van, mert találtak egy eszközt – a zenét – mely oly absztrakt, hogy elegánsan átlépi a logika csapdáit, és oly közismert nyelv, melyet mindenki megért. Csodálatos adottságuk az az alázat, ahogy mindenben egymást támogatva jutnak el arra a pontra, ahol már képesek belépni a tiszta érzelmek világába – ezzel kaput nyitva nekünk is, megadva az esélyt, hogy rálépjünk a lelki megtisztulás útjára.

Bátor ez az öt nő, mert így kiadni magukat veszélyes – és ez a titok egy másik nézete. Nem számolgatnak, nem manipulálnak, nem ígérnek örök fiatalságot, még csak felhőtlen boldogságot sem. Egyszerűen őszintén reftektálnak a világra úgy, hogy nem igazodnak sem időbeli, sem térbeli korlátokhoz. Annak a kulturális alapnak, melyen biztonságban érzik magukat, magától értetődően a magyar népdalok képezik az egyik sarokpontját. De nem állnak meg itt. Hallhatók román, zsidó, egyiptomi, angolszász és még kitudja hányféle nép különböző időpontokban keletkezett dalai áthangszerelve úgy, hogy érezzük, ez most szól, rólunk szól.

(Molnár J. Gábor)